Tagunk, az RSM az élettársi kapcsolat megszűnésekor felmerülő vagyoni kérdésekkel foglalkozó blogsorozatának második részében, dr. Bagi Éva a 2014. március 15. után létrejött élettársi kapcsolatokra vonatkozó szabályozást vizsgálja.
A 2014. március 15. napját követően létrejött élettársi kapcsolatok esetén az élettársak között nem keletkezik közös vagyon és a régi Ptk. szabályaitól eltérően az élettársi kapcsolat alatt csak két alvagyont különböztetünk meg: az egyik és a másik élettárs önálló vagyonát. A két élettárs önálló vagyonán belül viszont további két alvagyon lehetséges: az élettárs különvagyona és vagyonszaporulata.
Élettársi kapcsolat vagyonjogi szerződéssel – vagy anélkül
Amennyiben az élettársak között vagyonjogi szerződés jött létre, az élettársi kapcsolatuk megszakadását követő vagyonjogi kérdésekben a szerződésben foglaltak lesznek irányadók. A vagyonjogi szerződés érvényességéhez nélkülözhetetlen, hogy azt közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalják. Harmadik személyekkel szemben viszont csak akkor lesz hatályos, ha a szerződést a Házassági és Élettársi Vagyonjogi Szerződések Nyilvántartásába (HÉVSZENY) bejegyezték, vagy ha az élettársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kellett.
A tapasztalatuk szerint a vagyonjogi szerződések elterjedőben vannak, mely hozzájárul a jogviták elkerüléséhez és az élettársi kapcsolat megszűnése esetén a vagyoni kérdések gyors rendezéséhez.
Nincs élettársi közös vagyon, csak élettársi „vagyonszaporulat”
Amennyiben az élettársak között nem jött létre vagyonjogi szerződés – vagy létrejött ugyan, de nem a teljes vagyonra vonatkozóan, illetve kiderült, hogy a vagyonjogi szerződés érvénytelen – az élettársak vagyoni viszonyaira a Ptk-ban meghatározott törvényes vagyonjogi rendszert kell alkalmazni.
Mivel az új vagyonjogi rendszer alapján az élettársak között nem keletkezik közös vagyon, az élettársi kapcsolat megszűnésekor kizárólag az egyik, vagy a másik élettárs vagyonában bekövetkezett „vagyonszaporulatról” beszélhetünk.
De mi is az az élettársi „vagyonszaporulat”?
Az élettársak vagyonszaporulata az élettársi kapcsolat tartama alatt bekövetkezett vagyongyarapodás különvagyonnal csökkentett összege.
Az életközösség megszűnése esetén bármelyik élettárs követelheti a másiktól az együttélés alatt keletkezett vagyonszaporulat megosztását – leszámítva a házastársak esetén különvagyonnak minősülő:
- az életközösség létrejöttekor meglévő vagyontárgy,
- az életközösség fennállása alatt általa örökölt vagy részére ajándékozott vagyontárgy és részére nyújtott ingyenes juttatás,
- az élettársat, mint a szellemi tulajdon létrehozóját megillető vagyoni jog, kivéve a vagyonközösség fennállása alatt esedékes díj,
- az élettárs személyét ért sérelemért kapott juttatás,
- a személyes használatára szolgáló szokásos mértékű vagyontárgy,
- a különvagyona értékén szerzett vagyontárgy és a különvagyona helyébe lépő érték.
Az élettársak – élettársi kapcsolatuk megszűnésekor meglévő – vagyonáról azt kell vélelmezni, hogy az megosztandó vagyonszaporulat és ezzel szemben a különvagyoni jelleg bizonyítása az ezt állító élettársat terheli.
Milyen mértékű részesedés illeti az élettársat a vagyonszaporulatból?
Miután tisztáztuk a vagyonszaporulat kérdését, meg kell határozni a vagyonszaporulatból az élettársat megillető részt. Az új szabályozás értelmében az élettársat a vagyonszaporulatból a szerzésben való közreműködése arányában illeti meg részesedés. A korábbi szabályhoz képest annyi az eltérés, hogy a szerzésben való közreműködésnek minősül a gyermeknevelésben és a másik élettárs vállalkozásában végzett munka is. Bár a gyermeknevelésben kifejtett tevékenység korábban is elszámolásra került háztartásban végzett munkaként, de most a jogalkotó kifejezetten nevesítette az élettárs közös gyermek(ek) nevelésében történő tevékenységét. A másik élettárs vállalkozásában végzett munka elszámolásának vonatkozásában viszont vizsgálandó, hogy az élettárs által végzett munka ellentételezésre került-e? Gondolunk itt arra, hogy a munkavégzésért az élettárs részesült-e munkabérben, egyéb jövedelemben, vagy sem.
Részesedési – szerzési arányok számítása élettársak esetén
Az élettársak – életközösség fennállása alatt – befolyt jövedelme lesz a mérvadó, mely alapján matematikai számítással határozható meg a szerzési arány. Ennek bizonyítatlansága és eredménytelensége esetén jön szóba a mérlegeléssel történő szerzési arány megállapítása, de bírósági eljárásban elsődlegesen meg kell kísérelni a jövedelem alapján történő szerzési arány meghatározását.
A korábbi szabályozás szerint, amennyiben az élettársak szerzési aránya nem volt megállapítható, azt egyenlő mértékűnek kellett tekinteni. Ez a szabály viszont már korábban is csak kisegítő szabályként szolgált és nem volt azonos a házastársakra vonatkozó azonos szerzés vélelmével.
Ezzel szemben az új szabály szerint nem lehet egyenlőnek tekinteni a szerzésben való közreműködés arányát, ha az bármelyik élettársra méltánytalan vagyoni hátrányt jelentene.
Ismert, hogy korábban nem volt érdeke a szerzésben alacsonyabb arányban részt vevő élettársnak a szerzési arány megállapítására, mivel a kisegítő szabály szerint így a szerzési arány egyenlő volt. A beiktatott új szabállyal viszont a bíróságnak lehetősége nyílik a korábbi kisegítő szabálytól is eltekinteni, amennyiben az egyenlő mértékű szerzési arány meghatározása a – bizonyítatlanul, de érezhetően – szerzésben nagyobb arányban részt vevő élettársra ez méltánytalan vagyoni hátrányt jelentene.
Élettársak vagyonmegosztása peren kívüli megállapodással
A volt élettársak vagyoni kérdéseiket peren kívüli megállapodás keretein belül is kezelhetik, amennyiben a „vagyon” – fentiek szerint: a vagyonszaporulat – megosztása körében egyezségre tudnak jutni.
Nem feltételezhető, hogy ebben az esetben a jogszabályban leírtak mentén, matematikai pontossággal fog sor kerülni az élettársak jutójának meghatározására, de mindaddig, amíg az élettársak vagyoni kérdéseikben megállapodásra törekednek, a kölcsönös engedmények és méltányosság is szerepet tud játszani.
Látható, hogy nem egyszerű feladat az élettársak jutójának megállapítása, így minden ügyfelünknek tanácsoljuk, hogy még a peren kívüli egyeztetések előtt kérje ki élettársi vagyonjogban jártas ügyvéd tanácsát, mivel nagy számban fordulnak elő olyan esetek, amikor a volt élettárs már az írásba foglalt és általa aláírt megállapodás birtokában keres meg minket és rövid beszélgetést követően gyakran hangzik el az ügyfelektől: „ha ezt tudtam volna, nem írom alá…” kijelentés.
Élettársi vagyonjogi per
Az élettársi vagyonmegosztás a bírósági eljárásban is kihívásokkal teli feladatok elé állítja mind a volt élettársakat, mind jogi képviselőiket. De mit lehet tenni, ha az élettársaknak mégsem sikerült vagyoni kérdéseiket békés úton rendezni?
Keresetlevél beadásával peres eljárást kell kezdeményezni.
Az új szabályok alapján a keresetlevél elkészítése alapos, tényfeltáró munkát igényel az ügyvédek részéről is. A keresetlevélben ugyanis pontosan meg kell határozni az élettárs(ak) életközössége kezdetekor fennálló vagyoni helyzetét – ezt vagyonleltár elkészítésével lehetséges előterjeszteni – majd záró leltárat is kell készíteni, amiben az életközösség megszűnésének időpontjában fennálló vagyoni helyzet kerül rögzítésre, megjelölve az élettárs(ak ) vagyonszaporulatát, a szerzési arányokat.
A peres eljárásban – a korábbi szabállyal egyezően – a bíróság feladata először az élettársi kapcsolat fennállásának és időtartamának megállapítása. A korábbi szabályozásról készített blogunkban már hivatkoztunk arra, hogy korántsem biztos, hogy a bíróság az élettársi kapcsolatot meg fogja állapítani. Amíg az élettársak együtt éltek, mindkettőjük számára evidens volt, hogy ők élettársak, viszont az életközösség megszűnését követően – főként a vagyoni perekben – sokan vitatják, hogy egyáltalán élettársi kapcsolat lett volna köztük.
Ezt követően kerülhet sor a szerzési arány megállapítására, majd mindkét élettárs vagyonából meg kell határozni a vagyonszaporulatot és a szerzési arány alapján az élettársakat a vagyonszaporulatból megillető összeget, mint kötelmi igényt.
Mit jelent az élettársak kötelmi igénye?
A régi szabály szerint az élettársak között közös tulajdon keletkezett, míg az új szabály szerint az élettárs a vagyonszaporulatból kérheti a rá eső rész kiadását, ez úgynevezett kötelmi igény érvényesítésének a lehetőségét foglalja magában.
A kötelmi igény jelentése szerint az igény érvényesítő élettárs azt kéri, hogy a bíróság a neki járó részesedést pénzben határozza meg és kötelezze a másik élettársat ezen összeg megfizetésére.
Míg a tulajdoni igények nem évülnek el, addig az élettárs kötelmi igénye: elévül. Az élettárs igényérvényesítésének lehetősége az életközösség megszűnésekor nyílik meg – az élettársi kapcsolat fennállása alatt ez az igény nem érvényesíthető – ami megegyezik az elévülés kezdő időpontjával. Mit jelent mindez? A volt élettársnak már nincs lehetősége arra, hogy hosszú éveket várjon az élettársi „vagyon megosztásával”, mivel az életközösség megszűnésétől számított 5 éven túli igénye elévült, így azt bírósági úton érvényesíteni már nem tudja.
