Élettársak öröklése
A házasságon kívül ma három együttélési forma létezik Magyarországon:
- bejegyzés nélküli („sima”) élettársi kapcsolat,
- nyilvántartásba vett élettársi kapcsolat,
- bejegyzett élettársi kapcsolat.
Míg a bejegyzés nélküli és a nyilvántartásba vett élettársak azonos és különböző neműek is lehetnek, a bejegyzett élettársak csak azonos neműek.
A bejegyzés nélküli élettársak jogai jogszabályról jogszabályra változnak. Például egészségügyi döntéseket ugyanúgy hozhatnak, mint a bejegyzett élettársak, de nem örökölhetnek egymás után, csak ha erről külön végrendeletben rendelkeznek. Ráadásul az örökölt vagyon után még ilyenkor is illetéket kell fizetniük.
A nyilvántartásba vett élettársi kapcsolatot közjegyzőnél lehet kérni, aki a viszony fennállását igazoló dokumentumot bejegyzi az Élettársi Nyilatkozatok Elektronikus Nyilvántartásába (ENYNY). Bár ez az együttélési forma csak néhány többletjogot ad a bejegyzés nélküli kapcsolathoz képest, azért bizonyos élethelyzetekben sokat segíthet. Ha például bankhitelhez vagy özvegyi nyugdíj megállapításához igazolni kell az élettársi kapcsolatot, nem kell tanúkat találni, elég bemutatni a nyilvántartásba vételt igazoló okiratot. Viszont nem lesznek törvényes örökösei egymásnak, ezért végrendelet nélkül semmit sem kapnak a párjuk után, tulajdonrész hiányában az örökösök akár ki is költöztethetik őket a közösen lakott lakásból.
Bejegyzett élettársi kapcsolatot az a két, tizennyolcadik életévét betöltött, azonos nemű személy létesíthet, aki az anyakönyvvezető előtt együttesen és személyesen kijelenti, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatot kíván létesíteni.
Erkölcstelen életmód, durva hálátlanság
Az örökségből kitagadással kapcsolatban sokak számára ugyanis nem világos, hogy a törvényben szereplő két kitagadási ok (a kötelesrészre jogosult erkölcstelen életmódot folytat, illetve nagykorú leszármazó az örökhagyóval szemben durva hálátlanságot tanúsít) mit is jelent, milyen magatartást takar a mindennapi életben.
Nos, a jogban ezeket a rendelkezéseket hívják gumi paragrafusoknak. A régi favicc így szól: – Mondj egy hosszú szót! – Gumi. – Ez neked hosszú? – Nem, de nyúlik.
A gumi paragrafussal az a legfőbb gond, hogy túlontúl általános magatartást fogalmaz meg, amelyhez a jogalkotó jó esetben értelmező rendelkezést ad, rosszabb esetben a bírósági ítélkezési gyakorlatra bízza az értelmezést. Ez történt a sérelemdíj vagy a szomszédjogoknál a szükségtelen zavarás tilalmával is. Ha rosszmájúak lennénk, azt mondanánk, hogy így legalább izgalmas szakmai konferenciákat lehet tartani ezekről a jogalkalmazói kérdésekről.
A kitagadással az örökhagyó a kötelesrésztől is megfosztja az örököst. A kitagadás csak akkor lesz érvényes, ha arra valós, nyomós ok van, és ezt a törvényben is meghatározott okot a végrendeletben is megjelölte, részletesen megindokolta az örökhagyó.
Az erkölcstelen életmóddal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság (ma a Kúria) több esetben megerősítette, hogy a kötelesrészre jogosult többszörösen büntetett előélete, vagy a huzamos ideje folytatott alkoholista, munkakerülő életmódja kimeríti az erkölcstelen életmód folytatását. Zacher Gábor toxikológus egy kúriai kerekasztal-beszélgetésen hozzászólásában azt a kérdést járta körül, vajon a függőség erkölcstelen életmódnak számít-e? Abban az országban, ahol nyolcszázezer alkoholista, százötvenezer szerencsejáték-függő van, de nem tudjuk az internetfüggők számát. A szakember szerint körülbelül hetvenezer gyógyszer-, százezer hashajtó-, huszonötezer orrcseppfüggő is van. És még nem beszéltünk a vásárlás-, az evés-, a szex-, a csokoládé- vagy az edzésfüggőségről. Hol húzzuk meg ezeket a határokat? – tette fel a kérdést.
Ami a nagykorú leszármazó durva hálátlanságot tanúsító magatartását illeti, ezt a kitagadási okot már az új Ptk. vezette be. Annak ellenére, hogy ez a fogalom egyik európai ország polgári törvénykönyvében sem szerepel, legfeljebb az osztrák törvénykönyv kitagadásra vonatkozó rendelkezései között találunk hasonlót, amely szerint kitagadható az a kötelesrészre jogosult, „aki kifogásolható magatartásával az örökhagyónak súlyos lelki, érzelmi fájdalmat okozott”. Az indoklás szerint a törvény korábban nem tartalmazott olyan kitagadási okot, amely a felnőtt leszármazó felmenőjével szemben tanúsított durván sértő, durván hálátlan, ám az örökhagyóval szembeni törvényes tartási kötelezettség elmulasztását meg nem valósító és büntetőjogi megítélés alá sem eső magatartásait engedné szankcionálni az örökhagyónak.
Póthagyatéki és megismételt hagyatéki eljárás
Vajon a kettő ugyanaz? Megtudhatja, ha ide kattint.