Nem lehet elég korán elkezdeni az utódlásról beszélgetni, az igazán vagyonos családoknál már gyerekkorban elkezdik készíteni az örökösöket a vagyonnal járó felelősségre. Soós Péter, tagunk, a HOLD Alapkezelő partnere és szenior privátbankára volt a Millásreggeli vendége, ahol egyik szakterületéről, az öröklés-utódlás témájáról beszélgettek vele.
Mi az általános tanács: mikor kell átadni egy céget az utódnak vagy mikor kell elkezdeni gondolkodni rajta?
Minél korábban. Az igazán nagy vagyonú családoknál (amiből itthon azért még kevés van) akár már pár éves korban elkezdődik a tudatos nevelés. Sok esetben a 10-12 éves gyerekeknek már együtt kell gondolkodniuk a szüleikkel a családi vagyonról.
Magyarországon már lehet hasonló trendekről beszélni?
A folyamat elkezdődött: akik az 1980-1990-es években alapították a cégeiket, ma már 60-70 év körül lehetnek. Ebben a korban már muszáj gondolkodni, hogyan lehet a vagyont és a céget tudatosan átadni, mégis csak a járvány hozta el Magyarországra a szélesebb körű gondolkodást a témáról. Sok vagyonos embernél meglepően komoly problémákat látunk, ugyanis nemcsak a pénzt, de az átadás kultúráját is át kell adniuk. A HOLD Alapkezelő nem foglalkozik tanácsadással, hanem átvállaljuk a befektetési döntéseket az ügyfelektől – látjuk, hogy sok esetben nehézséget okoz átruházni valakire a döntés.
Az átadás kultúrája egyfajta szellemi érettséget igényel. Például egy gyakran megfigyelhető probléma, hogy az alapító ugyan át akarja adni a céget, de valójában nem teszi meg, nem tudja elengedni a cégirányítást.
Talán az első dolog, amit meg szoktam kérdezni hasonló megbeszéléseken az alapítótól: tényleg át akarja adni a céget?
Fontos, hogy az átadás hosszú folyamat, éveken át zajlik. Ha nem készítik elő megfelelően, akkor a halállal csak úgy magától bekövetkezik. És sok esetben nem az fogja megkapni a céget, akinek szánták, hanem a családtagok között egyenlő arányban oszlik szét, ami vitákat szül.
És mi lehet a megoldás? Az a jó forgatókönyv, ha az utód az alsó szintekről építi fel magát a cégben?
Igen, ez is működik, de ehhez kisebb kora óta kell tudatosan készíteni az örököst. De az a módszer is jó, hogy az örökös más cégnél tölti az első éveit, hogy a családi cégen kívül élhesse meg a saját sikereit és a saját kudarcait, ott kiderülhet, hogy egyedül, önerőből mennyire lehet sikeres.
Mi történik, ha a lehetséges utódok egyszerűen nem akarják tovább vinni a családi céget?
Elsősorban beszélgetni kell az utódlás kérdéséről szűk, családi körben. Ugyanis ha a gyermekei érdektelenségével az alapító csak a pályája és az élete vége felé szembesül, akkor már rég késő kialakítani a „B verziót”. Ez a „B verzió” lehet egy menedzsment, amit a tulajdonosoknak csak kontrollálni kell, de persze el is lehet adni a céget.
Amúgy is a beszélgetést tartom a legfontosabbnak. Jól funkcionáló családokat is szét tud szakítani a nem tudatos öröklés, pár millió forinton is lehet évekig civakodni. A megoldás, hogy beszélni kell a tabukénként kezelt témákról, ráadásul a két legnagyobb taburól: pénzről és halálról.
És ez még csak a cég átadása, pedig a vagyon átadása is hozhat kérdéseket.
A HOLD-nál sokkal többet foglalkozunk vagyon átadásával, mint cégekével. De a probléma ugyanaz: mit kezdjen a vagyonnal az, akire hirtelen rászakad több százmillió forint, hogyan lehet felelősséggel bánni ekkora összegekkel?
Ha az örököst nem készítik fel minderre, akkor az a klasszikus lottónyertes esete: nem véletlen, hogy a lottónyertesek zöme is elszegényedik pár éven belül.
