Családi vállalkozásba születni nem feltétlenül főnyeremény, mert nagyon sok dilemma, feszültség, és felelősség jár vele. Magyarországon a kelleténél is több, ami több okra vezethető vissza. A dolog pozitív oldala ugyanakkor, hogy ilyen gyors karriert, ilyen fiatalon máshol nem lehet befutni. Drótos György egyetemi docenssel, tagunk, a Budapesti Corvinus Egyetem Családi Vállalatok Központjának vezetőjével beszélgetett a Forbes.
Forbes.hu: A legutóbbi adat, amit arról láttam, hogy hány családi vállalkozás van Magyarországon, egy 25 ezer körüli szám volt. Miért fontosak a családi vállalkozások?
Drótos György: Igen, 23-30 ezer közé tehető a mikrovállalkozások szintjét meghaladó magyarországi családi cégek száma, tehát akiknek az éves árbevétele minimum kétmillió euró (jelenlegi árfolyamon kb. 710 millió forint) vagy legalább tíz munkavállalót foglalkoztatnak. A CSVK-ban is ezekkel foglalkozunk, ezért vállalatként, és nem vállalkozásként szerepelnek a központ nevében. Jelentősen hozzájárulnak a GDP-hez, és fontos a foglalkoztatásban betöltött szerepük. A nemzetközi tapasztalat pedig az, hogy a családi vállalatok hosszabb ideig élnek, pénzügyileg fenntarthatóbb a működésük. Nem feltétlenül ők a legnyereségesebbek, de kockázatkezelésük, prudens működésük, és felelősségvállalásuk gyakran erősebb a családi jelleg miatt. Hosszabb távon azonban épp az előbbiek miatt sikeresebbek, mint a nem családi cégek.
Hogy látja, nem „inflálódott el” a családi vállalat, vállalkozás kifejezés az utóbbi 16 évben egy-egy nem feltétlenül piaci alapon óriásira hízó családi cég miatt?
Külföldi kollégáimmal is beszélve azt látom, hogy itthon valóban tisztítani kell a családi vállalat nevet. Szitokszó lett azzal, hogy sokan mondták, Magyarország egy nagy családi vállalkozás.
Mindenki tudja milyen családokra kell itt gondolni. Ugyanakkor, ha kiszűröm a tisztességes családi vállalatokat, nekik kifejezetten stabilizáló a szerepük, az egész nemzetgazdaságot erősítő vitaminoknak szoktam nevezni őket. Nagyon fontos, hogy a helyi társadalomhoz mekkora a hozzájárulásuk: ők helyben meghatározó foglalkoztatók, egy csomó jóléti dolgot csinálnak, ez pedig már több mint gazdaság és GDP-hozzájárulás. Fehérítik a gazdaságot, mert a legtöbb úgy gondolkozik, hogy ki van írva a nevük, nem kockáztatnak mondjuk egy áfacsalást. Tehát bőven van indok, hogy miért lehetne őket pozitívan diszkriminálni ahhoz hasonlóan, ahogyan ez már a mezőgazdaságban a családi gazdaságoknál valamennyire megvalósult.
Vannak javaslataik erre vonatkozóan?
Igen, és egész biztos, hogy az új kormányzattal is leülünk beszélni erről.
Csak méret- és bevételbeli, vagy egyéb különbségek is vannak vállalkozás és vállalat között?
Van egy kulturális cezúra is. Egyébként azok a cégek is, amelyek az Önök, a Forbes Magyar 100 listáján (itt a 100 legértékesebb, 100 százalékban magyar céget gyűjtjük össze – a szerk.) szerepelnek, nyilván elszakadnak a kisebbektől. És április 12-e után kimondható, hogy sok ál-családi vállalkozás van. Hogy hogy lettek ilyen nagyok, azt nem minősíteném, inkább azt fontos látni, hogy nincs olyan családi vállalat, amelyik egy generáción belül egy ilyen listán az élvonalba tud kerülni.
Persze lehet azt mondani, hogy az osztrák családi vállalatok élmezőnyében is ott van az 1984-ben alapított Red Bull, de ez nagyon kivételes eset. Az összes többinél – vegyük a SPAR-t, a Mayr-Melnhofot, az ALPLA-t vagy a Swarowskit – még a nagy növekedési potenciállal bíró ágazatokban is általában három-öt generáció kell, hogy beérjenek a legértékesebbek közé.
Itt van például az MPF Holding, amely az első a Forbes családi listáján. A vezetője Felcsuti Zsolt, aki valójában a második generáció, mert édesapja, Felcsuti Csaba mérnök, egy derék fröccsöntő kisiparos volt már az 1970-es években. A biznisz már akkor elkezdődött, és Gábor fiával – aki szintén itt tanult a Corvinuson, egyébként sok következő generációs vállalkozóval egyetemben – már a harmadik generáció is vezetői és tulajdonosi pozícióba lépett. Náluk tehát megvolt a hosszabb időtáv, hogy kifuthassák magukat. De ugyanez mondható el a Béres Gyógyszergyárról is, ahol 2024-ben a harmadik generációs Marcell lett az igazgatóságának elnöke. Háttértől függetlenül azonban a magyar családi vállalatokban talán közös, hogy olyan nagy „rokonságot” nem vállalnak a kisebbekkel.
Hogy miért lenne ez fontos? Megtudja, ha ide kattint!