A 2023-as év a magyar vállalkozástulajdonos családok életében a bizalmi vagyonkezelési konstrukcióról szólt. Ugyanis a jogalkotó egy régi lehetőséget szüntetett meg, amely korábban sok visszaélésre adott alkalmat. A változástól való félelem viszont sokakat azonnali lépésre késztetett, ami számos jogi kérdést nyitva hagyhatott. Ezeket érdemes most végiggondolni!
Emlékeztetőül: korábban lehetőség volt arra, hogy a cégtulajdonos a vállalkozását felértékelje, és ezen a magasabb értéken vigye be a részesedését a bizalmi vagyonkezelésbe, családi vagyonkezelő alapítványba. Ennek előnye különösen a vállalkozás későbbi értékesítése esetén jelentkezik, mivel a felértékeltékelésből fakadó különbözetet lényegében adómentesen tudta az alapító kifizetni a kedvezményezettek számára.
Ugyanakkor a szabályozásnak már ebben a kezdeti, megengedő szakaszában is felhívtuk a figyelmet arra, hogy a tisztán adóoptimalizáló konstrukciókat utólag felülbírálhatja az adóhatóság. Akkor azt javasoltuk, hogy legalább 5 évig ne vegyék fel a kedvezményezettek a vállalkozás eladásából származó jövedelmeket a kedvezményezettek az átminősítés elkerülése érdekében. Érdemes volt mérlegelni azt is, hogy valóban reális-e a családi vállalkozások értékesítése belátható időn belül, azaz valóban adekvát-e az adott konstrukció az adott élethelyzetre, vállalkozó család életére, értékeire és céljaira.
Mégis azt láttuk, hogy vállalkozások százai alapították meg ezen „kiskapu” kihasználására a bizalmi vagyonkezelést 2023 nyarán, amikor szeptemberi határidővel szigorították a szabályozást, sokszor éppen a „FOMO” (fear-of-missing-out) érzés által vezérelve. Sokan féltek attól, hogy kimaradnak valamiből, ha nem vesznek részt ebben a „BVK-hype-ban”. Így olyanok is BVK-t hoztak létre, akiknek erre igazából semmi szükségük nem volt (pl. nem is akarják eladni a családi céget a következő években, évtizedekben). Ráadásul közülük sokan nem is tudják megfelelően működtetni ezt, mert hiányzik a szükséges családi és tanácsadói szaktudás a tulajdonos környezetéből. Mert bizony ezeket az intézményeket menedzselni kell, ami speciális felkészültséget és gyakran tanácsadói közreműködést igényel, és ez utóbbi nyilván költséggel is jár.
Később egyébként, már 2023 őszén a jogalkotó ismét módosította a nyári szabályozást, ennek köszönhetően ma már lényegében az eredeti kedvezmény mentén újra létrehozhatók bizalmi vagyonkezelési konstrukciók.
Félreértés ne essék: a bizalmi vagyonkezelés és a családi vagyonkezelő alapítvány kiváló és nagyon korszerű eszközök a családi vagyontervezésre, azonban nem valók mindenkinek. Akinek pedig valók, azoknál pedig stratégiai gondolkodást, döntéseket és folyamatos figyelmet igényelnek.
Kinek való a bizalmi vagyonkezelés? Egy saját gondoskodási kör kialakítása – stratégiai gondolkodás igénye
A bizalmi vagyonkezelés elsődleges célja, hogy egyben tartsa a családi vagyont. Ezáltal ellen tud hatni az öröklés törvényi rendszerének, amely alapvetően széttöredezést eredményezne az örökhagyó vagyonában. A probléma hasonlatos a magyar középnemesi világ történelmi dilemmájához, amikor az öröklés szétaprózta a családi birtokot, és így váltak dzsentrivé, utóbb földönfutóvá a magyar középnemesség tagjai a 19. században.
A bizalmi vagyonkezelés tehát elsősorban öröklési és nem adózási eszköz: a vállalkozó család kialakíthatja a saját öröklési rendszerét, finomhangolhatja a családi vagyonból a kifizetéseket akár a tágabb család tagjai vagy akár kulcsmunkavállalók, bizalmi személyek számára, de dönthet úgy is, hogy „üvegfal” mögé zárja a vagyont a következő generációk elől és az egyben tartással éppen a harmadik vagy azt követő generációk jólétét alapozza meg. A családi vagyon növekedése ugyanis szoros összefüggésben áll a tulajdonosi likviditás mértékével: minél kevesebbet veszünk ki, annál nagyobb a növekedési potenciál a jövőben.
De az alapítók a bizalmi vagyonkezelés során juttathatnak olyanoknak is a vagyonból, akik eredetileg sem a törvényes, sem a végrendeleti öröklés esetén nem lettek volna a kedvezményezetti kör tagjai, illetve nem tagjai a cégtulajdonosi körnek sem. Így egy speciális gondoskodási kört lehet létrehozni, ahol a rokonsági foktól nagyban függetlenül lehet egységes adózási rendszerben juttatási csomagokat létrehozni.
Mindez stratégiai gondolkodást igényel. El kell dönteni alapvető stratégiai kérdéseket:
- Akar-e a család együtt maradni a cég tulajdonosi körében lényegében családi közös vagyont létrehozva ezzel és ha igen, miért?
- Ha a válasz nem, akkor nem biztos, hogy szükség van bizalmi vagyonkezelésre.
- Ha a válasz igen, akkor jönnek a további kérdések:
- Mekkora legyen az a rész, amelyet rendszeresen kiveszünk a közös vagyonból?
- Mekkora legyen az a rész, amely a vállalkozásban dolgozó családtagnak jár, és mekkora legyen azé, aki nem tesz hozzá napi munkájával ehhez?
- Mekkora legyen a szociális és oktatási célú megtakarítás, és mekkora az a rész, amelyet új beruházásokba fektetünk?
- Mekkora legyen az a rész, amelyet a hagyományos üzletágakba fektethetünk, és mekkora az a rész, amelyet a vagyon diverzifikálására szánunk, és új üzletet kezdünk vele?
- Támogatjuk-e a következő generációk szárnypróbálgatásait és új vállalkozások, „családi start-upok” alapítását, vagy csak a kockázatmentes befektetéseket preferáljuk?
Állandó figyelmet és egyeztetést igényel – ezek elmaradása jelentős kockázat
Azt tapasztaljuk, hogy a 2023 nyarán nagy sebbel-lobbal létrehozott bizalmi vagyonkezelési struktúrák nélkülözik ezeket a stratégiai döntéseket. Nem véletlenül, létrejöttüknek elsősorban adózási céljai voltak, és nem volt idő a fenti stratégiai döntéseket alaposan megfontolni. Ráadásul mivel a bizalmi vagyonkezeléseket az alapítók többnyire egyoldalú döntéssel hozták létre, gyakran elmaradt az érintetti körrel való egyeztetés. Ezáltal a kedvezményezetteket, leendő helyettes vagyonkezelőket és más érintett személyeket meglepetésként érhetik a bizalmi vagyonkezelési konstrukciók okirataiban az alapítók által előírt szabályok, amely utólag komoly jogvitákhoz vezethetnek.
A törvényes örökösöknek vannak olyan törvénybe rögzített jogaik, amelyek gátat szabhatnak a bizalmi vagyonkezelési okiratban foglalt alapítói akarat érvényesülésének. Elegendő csak az ún. kötelesrészre gondolni. Ez utóbbi jogintézmény az egyenesági rokonokra és házastársakra fókuszál, számukra ad az alapító-örökhagyó halála esetére védelmet egy bizonyos törvényi minimum juttatásával, amely a törvényes örökrész egyharmada. A kötelesrész számítási alapjába beleszámít az örökhagyó halálát megelőző 10 évben juttatott ajándékok értéke is, így az ezen időszakban bizalmi vagyonkezelésbe vitt vagyon értéke is. Mivel a vagyonkezelésbe vitt vállalkozások értéke gyakran messze legnagyobb értékű vagyona az alapítónak, így a kedvezményezetti kifizetések tekintetében nagyon fontos, hogy figyelemmel legyenek erre a szabályra, vagy a kedvezményezetti kifizetések rendszerét hagyják jóvá az érintettek is konszenzussal, és mondjanak le a kötelesrészi igényük érvényesítéséről. Ellenkező esetben fennáll a veszély, hogy a bizalmi vagyonkezelést különböző jogi eszközökkel meg fogják torpedózni az utódok.
Másik kockázat az, hogy a bevitt vagyonok gyakran csak az alapító nevén voltak, azonban a valóságban az elmúlt 30-40 év alatt házassági közös vagyonként keletkeztek. Gyakran tapasztaljuk, hogy az alapításkor nem kérik a házastársak hozzájáruló nyilatkozatát, így az alapító arról a vagyonról is rendelkezett a bizalmi vagyonkezelésbe vitelkor, amely a házastársáé. Ez öröklés esetén komoly gondot jelenthet, mivel a házastárs örökösei – akik gyakran nem esnek egybe az alapító örököseivel, és így nem is biztos, hogy kedvezményezettek lettek a BVK-ban – igényt érvényesíthetnek az elhunyt házastárs részére.
Szerencsére ezeket a fő öröklési kockázatokat még utólag is át lehet tekinteni, és a „hamar munka” keretében létrejött konstrukciók esetében lehet korrigálni.
A bizalmi vagyonkezelés és a társasági szerződések – kihasználatlan lehetőségek, komoly kockázatok
Gyakran tapasztaljuk azt is, hogy a bizalmi vagyonkezelésben rögzített vagyonkezelési és kedvezményezetti kifizetési alapelvek egyáltalán nincsenek összhangban a társasági szerződések rendelkezéseivel.
A társasági jog jelenlegi rendszere számos lehetőséget ad az alapítóknak a családi vállalkozási jelleg megőrzésére. A bizalmi vagyonkezelési okiratokban gyakran megjelenik a szándék, hogy a vállalkozást ne értékesítsék, azonban ugyanez a tilalom nem kerül be a társasági dokumentumokba például oly módon, hogy az értékesítés a társaság taggyűlésének/alapítójának jóváhagyásához kötött, és a jóváhagyás nem adható meg a családon kívüli személyek tulajdonszerzése esetén.
Tapasztalatunk szerint nem élnek a vállalkozók olyan eszközökkel sem, amelyek megakadályozzák, hogy a későbbi generációknál házassági közös vagyon része legyen a dinasztiáknak szánt családi vállalkozás. Társasági szerződésekben kizárhatók ezen személyek tulajdonszerzései.
Kizárható az is, hogy öröklés útján szerezzen olyan személy tulajdonjogot a vállalkozásban, akit nem szeretne az alapító. Így például megváltási jogot lehet felvenni a társasági szerződésekben nem kívánt személy öröklési ágon történő bejöveteléhez. Ekkor célszerű olyan szabályokat is rendezni a későbbi viták elkerülése végett, mint hogy hogyan értékeljük a vállalkozást vállalatértékelési módszerek megnevezésével, szakértők pontos meghatározásával. Fontos kitérni arra is, hogy milyen fizetési ütemezésben lesz jogosult megkapni a kiváltandó személy a „jussát”, ennek hiányában ugyanis azonnali fizetési kötelezettséget lesz joga a jogosultnak érvényesíteni, amely adott esetben ellehetetlenítheti a megváltást. Egy hosszabb részletfizetés viszont segítheti az eredeti „egyben tartási” szándék megvalósulását.
Van-e összhang a bizalmi vagyonkezelés és a végrendelet között? Olvassa tovább a cikket!
