Rendkívüli történetről számoltak be a Telexet párhuzamosan megkereső hazai ügyvédek, illetve bizalmi vagyonkezelők (bvk). A szövevényes sztori lényege röviden így foglalható össze:
- A NAV éveken át arról adott ki állásfoglalásokat, hogy egy adott lépéssorozat legális és adómentes.
- Az NGM friss értelmezése alapján aztán egy adott ponton maga a NAV is azt írta, hogy ez tévedés volt, és évekre visszamenőleg önrevízióval fizessenek adót azok, akik korábban így értelmezték.
- Egy adózási törvény most zajló megváltoztatásával már biztosan bezárulhat a kiskapu, de az még lebeg, hogy mi is a helyzet az elmúlt évekkel.
A szakmabeliek szerint, ha emiatt perre mennének, a bíróság előtt vélhetően az ügyfeleknek lenne végül igazuk. De ki akar évekig az adóhivatallal pereskedni?
Egy hihetetlen kiskapu, amit bezártak
Ha azt mondjuk, hogy a cikkünk az osztalékkövetelések bizalmi vagyonkezelésbe rendeléséről és az ez után járó szja-kötelezettségről szól, nem nagyon reménykedhetünk, hogy sokan tovább olvassák – igen, a szabály elég technikai, de azért nem olyan ördöngösség, a lényeg röviden az, hogy egy trükkel meg lehetett úszni az osztalék után fizetendő szja-t. A konkrét jogszabályi környezet, ami alapján ez lehetséges volt, a következő:
- A személyi jövedelemadóról szóló törvény pénzforgalmi szemléletű, ezért magánszemélyként akkor kell adót fizetni, ha valaki megszerzi az adott jövedelmet, osztalék esetében például akkor kell levonni az osztalékból a személyi jövedelemadót és a szociális hozzájárulási adót, amikor a cég (például egy kft., vagy egy részvénytársaság) átutalta az osztalékot.
- Kivétel ez alól, ha az adózót megilleti egy jövedelem, azt még nem kapta meg ugyan, de közben mégis átruházta (ezt hívja a törvény rendelkezési jog gyakorlásának). Ebben az esetben a rendelkezési jog gyakorlásával keletkezik az adófizetési kötelezettség.
- Újabb kivétel a bizalmi vagyonkezelési szerződés megkötése (és ugyanígy a meglévő bvk-szerződésbe tétel), mert ezek nem minősülnek rendelkezésijog-gyakorlásnak, és így nem áll be az adófizetési kötelezettség.
- A 2023 óta hatályos szabályok szerint ha osztalékra vonatkozó követelést, vételárkövetelést vagy akár kriptoeszközöket (adójogunk szerint a kripto követelésként adózik) tett valaki bvk-ba, akkor azt 5 év után adómentesen vehette ki.
A gazdagoknak nyitva álló adózási kiskapu tehát valahogy így nézett ki:
Ha valaki osztalékot vett fel a cégétől, az adóköteles volt. A személyi jövedelemadót azonban csak akkor kell megfizetni, amikor maga a kifizetés megtörténik. Ugyanakkor ha a cég kihirdette, hogy osztalékot fog fizetni, de aztán nem fizette ki, akkor ez a „követelés” a vagyonosabbak ismert vagyonkezelési formájába, bizalmi vagyonkezelésbe volt helyezhető alapítói vagyonként vagy utólagosan hozzárendelt vagyonként. És mivel maga a kifizetés nem történt meg, adót sem kellett fizetni utána, amennyiben legalább öt évig a bvk-ban maradt a követelés. Ha nagyon leegyszerűsítjük a gazdag családok oldaláról, hogy mire volt jó ez a kiskapu: nem kellett cégeket bvk-ba helyezni, elég volt egy követelést bepakolni.
Volt, aki az mondta nekünk, először maga is hihetetlennek tartotta, hogy a NAV engedi ezt az osztalékos trükköt, de mivel üzletrészre és részvényre kétségtelenül működött, a piacon az terjedt el, hogy ez így szabályos. Ezért egyre többen kínálták ezt a gazdagoknak, de mivel senki nem akart leégni az ügyfele előtt, több szolgáltató elment a biztonság kedvéért megkérdezni a NAV-ot. Mi két állásfoglalást láttunk, de állítólag 6-7 ilyen is kering a piacon. A törvény megváltoztatása előtt tehát ez a jogszabály stabil volt, csak annak az állami értelmezése módosult érdekesen.
Amikor az állam utólag meghazudtolja magát
A legfrissebb értelmezés ugyanis már határozottan az, hogy mindez nem volt jogszerű. A Nemzetgazdasági Minisztérium és a NAV Adójogi és Tájékoztatási Főosztálya által jegyzett szöveg arról ír, hogy az osztalékkövetelés bizalmi vagyonkezelésbe rendelése nem módosítja a közjogi szabályozás szerinti közteher-fizetési kötelezettséget. Ezt követően aztán valóban született egy jogszabályváltozás, amely bezárta a korábbi kiskaput, de az most nem tiszta, hogy az a sok bizalmi vagyonkezelő, aki korábban a NAV állásfoglalásai miatt használta ezt a struktúrát, tényleg utólag elmeszelhető-e.
Mint egyik forrásunk fogalmazott, azzal természetesen nincsen baj, hogy az állam észlelve a kiskaput, változtatott a jogszabályon, de amikor utólag az egyik állami szerv meghazudtolja önmagát, vagy egy másikat, és visszamenőleg ír elő adóterheket, akkor mindig külföldre terelünk egy csomó struktúrát.
Amikor pedig megjelent a már idézett NAV 2025/2. adózási kérdés elnevezésű szöveg, ami azt mondta ki, hogy eddig mindenki rosszul gondolta, és visszamenőleg adót kell fizetniük a struktúrát korábban használóknak, felháborodás és pánik lett úrrá a piacon. Ez az új értelmezés a szakemberek szerint „szövegellenes”, korábban eleve nem lehetett így értelmezni a szabályt, és ebben segített a NAV korábbi 6-7 állásfoglalása is.
Természetesen senki nem akar visszamenőleg adót fizetni arra, amire a NAV előzőleg azt mondta, hogy nem kell. Volt, aki elmondta nekünk, hogy az adóhivatalra nézve nem kötelező érvényű az ilyen állásfoglalás, de azért az számít majd a jog előtt, hogy a NAV többször is megerősítette, hogy a konstrukció, amit kitaláltunk, az adómentes.
Kinek van kedve az adóhivatallal pereskedni? Katt!
