A vállalkozások generációváltása sok kihívással és konfliktussal jár. A szülőnek nehéz átadnia a kormányrudat, a felnőtt gyerek meg néha úgy érzi, az „analóg öreg” nem halad a világgal. Európában háromból két cég elveszik, mert nem sikerül a generációváltás – hangzott el kedden este a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségének kerekasztal-beszélgetésén.
A fiatal vállalkozók lobbitevékenységének is köszönhető, hogy hazánknak van ifjúsági vállalkozásfejlesztési stratégiája. Az európai uniós kkv-törvény megalkotásakor magyar kezdeményezésre született meg az a kiegészítés, hogy a fiatal vállalkozókat is kiemelten támogatandó célcsoportnak minősítsék – mondta Kovács Patrik, a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségének (FIVOSZ) alapító elnöke. A szervezet alapítása óta kiemelt feladatuknak tartják a gazdasági generációváltás támogatását, a jó gyakorlatok megosztását.
Beleszülettek a családi cégbe
A Scruton kávézóban tartott beszélgetés célja az volt, hogy a sikeres generációváltást megvalósító fiatal cégvezetők elmondják, milyen kihívásokkal kellett megküzdeniük. Még akkor is, ha mind a négyen beleszülettek a vállalkozói létbe, már gyerekként dolgoztak a családi vállalkozásban, többen a ranglétra minden egyes fokát végigjárva. Az egyik kihívás is innen ered.
Amikor a régi dolgozók azt látják, hogy a főnök kislánya vagy kisfia – aki a szemük láttára cseperedett fel a műhely udvarán – vezetőként lép fel, azt a helyzetet nehezen veszik komolyan.
A főnök gyerekeként megtapasztalták, hogy a tekintélyért meg kell harcolni. A vállalkozásban dolgozó barátok, rokonok viszont zokon vehetik, ha nem bánnak velük kiemelten. Az is közös a karrierjükben, hogy mindannyian átéltek dimenzióváltással járó növekedést, a koronavírussal járó leállást, tehát komoly kríziskezeléssel is találkoztak már, ahol újra kellett fogalmazni a céges stratégiát.
Kézi vezérlés vs. vállalatirányítás
Barta Anita, a Suzuki Barta tulajdonosa a generációk közötti szemléletbeli különbséget úgy jellemezte, hogy míg édesapja kézi irányítással tartotta kezében a céget, ő már rendszerben és folyamatokban gondolkodott. Bevezette többek között a korszerű informatikai megoldásokat, a vállalatirányítási rendszereket, melyeket édesapja valószínűleg észre sem vett – jegyezte meg félig viccesen.
Cséfalvay Tamás, a hőprések gyártásával foglalkozó Drucktech Kft. tulajdonos ügyvezetője közben arról mesélt, hogy sokat kellett bizonyítania, mire édesapja komolyan elhitte, átadhatja neki a vállalkozást. Sok hangos vita kísérte a tanulóéveket, a legnagyobb a marketingköltségek miatt.
Édesapja ugyanis még abban hitt: a jó bornak nem kell cégér, a marketing csak pénzkidobás.
Egy hollandiai kiállítás után tudta csak meggyőzni, hogy a fiatalabb generáció azt is nézi, miként csomagolják a terméket. Rájött: egy cégnek vizuálisan is korszerűen kell megjelenítenie magát.
Romhányi Tamás, az építőipari tevékenységgel és autókereskedéssel és szervizeléssel foglalkozó R-Carnet Service Kft. tulajdonosa is a családi műhelyben nőtt fel. Az ő történetében fontos szál, hogy édesapja rábízta salgótarjáni telephelyüket, és egy egészséges versengésben a fiatal vállalkozó komoly növekedést tudott elérni. Azt mesélte, náluk a legtöbb konfliktus abból adódik, hogy édesapja kevés türelemmel viseltetik a hosszabb távú folyamatok iránt, másrészt nem szívesen használja a technológiát, inkább harmincszor felhívja a fiát, mint hogy írjon egy e-mailt.
Vida Péter, a munkaerő-közvetítéssel foglalkozó Viapan Group Kft. fiatal tulajdonosa felidézte: az összes általuk közvetített diákmunkát ki kellett próbálni a korai évek alatt. Az ő édesapja még aktív, együtt vezetik a társaságot, mindketten dinamikus személyiségek, a konfliktusok kezelésében az egyik vezető kollégájuk vesz részt villámhárítóként. Már a barátait is elhívta a családi céghez, jó tapasztalatai vannak erről.
A bér kényes kérdés
Milyen válaszok születtek a Világgazdaság kérdésére, hogy más szemléletű bérpolitikát folytatnak-e, mint édesapjuk? Olvassa el ide kattintva!
