Mi volt eddig?
Alaposan felborzolták a kedélyeket a bizalmi vagyonkezelés szabályainak szeptember 12-én életbelépő új rendelkezései – olvasható tagunk, az Apelso Trust honlapján. Többen temették a jogintézményt, míg az élelmesebbek még az utolsó pillanatban is igyekeztek az alapítással, elsősorban a várható adóelőny reményében.
(Emlékeztetőül: az eszközök korábbi, gyakorlatilag korlátlan és ellenőrizetlen felértékeléséből fakadó későbbi adóelőny lehetőségét zárta be a szeptember 12-i módosítás azzal, hogy úgynevezett bemeneti adózást rendelt a felértékelésekhez. Ezzel viszont láthatóan átesett a ló túloldalára: nem-realizált jövedelmet tett adóztatandóvá, még ha a három évre elosztott megfizetés némi könnyítést is jelentett.)
Adómentes felértékelés 5 év után
Az adójogban azonban nem szokatlan módon, máris itt az új szabályozás tervezete. Felismerve a szeptemberi módosítás túlzó voltát, a beterjesztett salátatörvényben a bemeneti adóztatást immár kimenetivé változtatnák. Sokan ezt egyszerűen úgy értékelhetik, hogy visszatért a korábbi rend, ám azért van feltétel: a felértékelés adómentessége csak akkor biztosított, ha a vagyonkezelő öt évig nem adja ki az ebből származó növekményt a kedvezményezetteknek. Ezzel a kormány célja nem titkoltan az, hogy a spekuláns bizalmi vagyonkezeléseket megakadályozzák.
Gyakorlati példa
Nézzünk egy konkrét és egyszerű példát a szabályváltozások tükrében. Szeptember 12-e előtt egyik nap bizalmi vagyonkezelésbe adhattam az üzletrészemet piaci értékre felértékelve, másnap a vagyonkezelő a felértékelt értéken adhatta el, majd harmadnap a kedvezményezett megkaphatta az egész vételárat adómentesen. Szeptember 12-ét követően a vagyonkezelésbe adás pillanata értékesítésnek számít, mely alapján a vagyonnövekmény után azonnal beáll az adókötelezettség, igaz, három évre eloszthatóan. A most beterjesztett javaslat nagyrészt visszatér az eredeti szabályokhoz azzal, hogy a nem realizált eszközérték-növekmény, adómentessé tehető; ám csak akkor, ha azt öt éven belül nem adja ki a vagyonkezelő a kedvezményezettnek. Az eszközérték-növekmény számításához a törvényalkotó az értékesítés szabályait rendeli.
Másrészről, ha az ötéves feltétel nem teljesül, akkor ez a növekmény osztalékként válik adókötelessé a kiadás pillanatában („kimeneti” adózás). A tervezet a továbbiakban is megtartja a halál esetére létrehozandó bizalmi vagyonkezelők és az öröklés adómentességét.
Több feladat a könyvelőnek: új nyilvántartási szabályok
Mind ehhez a tervezet új fogalmakat és új nyilvántartási kötelezettségeket vezet be. A végleges szöveg remélhetőleg könnyebben emészthető lesz, a tervezetből ugyanis elég nehezen hámozható ki, kinek mi is a feladata pontosan. Ennek főleg a kezelt vagyonok könyvelésére szakosodott könyvelők örülhetnek, ugyanis, ha eddig erősen ajánlott volt a vagyonkezelést eme speciális ismertekkel rendelkező szakemberekre bízni, innentől ez hatványozottan igaz. Mintha a felértékelés „ellenőrzöttebb” módját akarná a tervezet elérni azáltal, hogy annak értékét a vagyonrendelő által átadott iratokból a vagyonkezelő határozná meg – bár a tervezet csak a „tájékoztatás” kifejezéssel él oda-vissza, alaposabb olvasást követően azonban ez inkább tűnik egy adminisztratív kelléknek. Amire azért is szükség van, mert bevezeti az „alapnyilvántartás” és az „elkülönült nyilvántartás” fogalmát, ami az úgynevezett eszközérték-növekmény nyilvántartására szolgál. Első hallásra ez is egyszerű adminisztratív feladatnak tűnhet, jelentősége azonban mindjárt megnő, mihelyst hiányának komoly adókövetkezményei lehetnek: akár a teljes eszközérték osztaléknak minősülhet a kimenetnél.
Ami rossz hír az ügyeskedőknek, lehetőség a wealth managementnek, vajon mi az?
