Soós Péter, senior bankár, a GaUE főtitkára, bankári munkacsoport vezető

A vállalkozások 10 százaléka sem gondoskodott az utódlásról – #piacesprofit.hu

Az a munkám, hogy érdekes emberekkel érdekes dolgokról beszélgessek – mondta tagunk, a Hold Alapkezelő senior privátbankára, Soós Péter a Piac és Profitnak adott interjúban. A HOLD Alapkezelő partnere és senior privátbankára kiskorában tankvezető, később portfóliókezelő akart lenni, mire megtalálta magát a privátbanki területen. Több mint 70 család vagyonát kezeli. Szakterülete az utódlás, amire a legtöbben megoldott problémaként tekintenek, pedig szerinte korántsem az. 

Az elején talán érdemes tisztázni a HOLD milyen privátbanki szolgáltatást nyújt az ügyfeleinek, vannak ugyanis félreértések ezen a területen…

Kétféle privátbankár van: az, aki befektetési tanácsadással foglalkozik és az, aki portfóliókezeléssel. Aki tanácsot ad, az rendszeresen konzultál az ügyfelével, de a döntést a vagyon tulajdonosa, tehát az ügyfél hozza meg. Aki portfóliókezeléssel foglalkozik, az az ügyféllel közösen befektetési stratégiát tervez, ami mentén a napi szintű befektetési döntéseket egy profi portfóliókezelői csapat hozza meg az ügyfelek helyett.

A HOLD Alapkezelőnél kizárólag ez utóbbival foglalkozunk. Az együttműködés egy hosszabb beszélgetéssel indul: elkészítünk egy befektetési stratégiát, amelyben kialakítjuk együttműködésünk határait is. Ezt követően viszont már nincs szükség arra, hogy naponta, vagy hetente hívjuk az ügyfelet egy-egy új befektetési ötlettel, hanem elég, ha időről időre közösen felülvizsgáljuk a stratégiát.

Ez a megkülönböztetés azért fontos, mert gyakran keverik a két fogalmat, pedig a hazai jogrend is élesen elválasztja a befektetési tanácsadási és a portfóliókezelési tevékenységet. Tehát az ügyfél oldaláról ott van óriási különbség a két fogalom közt, hogy míg az egyik esetben neki kell tanácsok alapján dönteni, addig a HOLD-nál a szakembereink hozzák meg helyette a döntéseket. 

Milyen egy privátbankár munkája? Hogyan telik egy napja?

Ezt az anyukámnak is megpróbáltam egyszer elmondani, de belesültem, mert nincs két egyforma napom (nevet). Ami viszont biztos, hogy a munkám rendkívül sokoldalú és színes. Ami állandó az az, hogy reggel igyekszem a legalaposabban tájékozódni arról, mi történt a világban és a piacokon – ez jó egy-másfél órás program. A tájékozottság elengedhetetlen a munkánkban. Ezt követően változó a napirendem: ügyféltalálkozók, konferenciák, belső szakmai megbeszélések, egyeztetések örökösödési vagy adózási témákban, esetleg az ügyfeleink gyermekeivel vagyontervezési kérdésekben. És persze ehhez számtalan adminisztratív feladat kapcsolódik. De nyilván a munkám része az is, hogy folyamatosan képezzem magam.

Milyenek az ügyfelek? Nyugodtak vagy inkább idegesek, akik minden piaci rezdülésnél telefonálnak?

Inkább nyugodtak, sőt, minél régebb óta dolgozunk együtt, annál jobban értik a piaci folyamatokat, és ezzel párhuzamosan higgadtabbá és türelmesebbé válnak. A filozófiánk éppen az, hogy hosszútávra készítünk stratégiát. Ennek sikere pedig nem azon múlik, hogy milyen az első fél év teljesítménye, hanem azon, hogy mennyire vagyunk elégedettek az öt- vagy éppen tízéves hozammal és a közben megélt ingadozással. Aki kezdő a befektetési világban, néha nehezen éli meg azt, amikor egy-egy piaci turbulencia alatt esik a portfóliója. Emiatt talán többet beszélgetünk azokkal az ügyfeleinkkel, akiknek nincs még tőkepiaci tapasztalata, elmondjuk nekik, hogy miért érdemes kitartaniuk a stratégia mellett. 

Hogyan került a pályára, hogy lesz valakiből privátbankár? 

Gyermekkoromban, tankvezető akartam lenni, de lebeszéltek róla (nevet). Amúgy már a gimnáziumban is emelt szinten tanultam matematikát – adta magát, hogy számokkal foglalkozzak. Kellett azonban még valami a matek mellé, és miután minden mást kizártam, maradt a közgazdaságtan, amiről akkoriban nem igazán tudtam, hogy micsoda.

Szegeden születtem, de Budapestre jöttem egyetemre, a Corvinuson tanultam közgazdaságtant, és a matekos irányultságom miatt meghívtak egy speciális egyetemi programba, ahol még az egyetemi szinthez képest is emelt matematikát tanultunk. Ezzel párhuzamosan lettem tagja a Heller Farkas pénzügyi szakkollégiumnak is. A HOLD pedig szinte véletlenül jött: egy volt szakkollégiumi társam itt dolgozott, és egyszer felhívott, hogy van-e kedvem nekem is ide jönni. 

Rögtön privátbankárként kezdte a pályáját a HOLD-nál?

Érdekes, mert az elején teljesen biztos voltam abban, hogy portfóliókezelő akarok lenni – az tehát, akik az alapokat és ügyfélportfóliókat menedzseli, cégeket elemez és több milliárd forintot érintő befektetési döntéseket hoz. Úgy gondoltam, hogy a privátbankári munka biztos csak valami értékesítési tevékenység, mintha porszívóügynök lennék (nevet). Aztán munkakezdés után három hónappal már biztos voltam benne, hogy kizárólag privátbankár akarok lenni. 

Jobban passzolt a személyiségéhez? Könnyen belejött?

Abszolút. Miután egy keveset dolgoztam elemzőként, rá kellett ébrednem, hogy közelebb áll a karakteremhez a privátbankári munka. Szeretek egyszerre sok dologgal foglalkozni, több terület is nagyon érdekel, az egész világot szeretném egyszerre megérteni. 2006-ban kezdtem a cégnél, de csak 2007-ben vettem át a diplomám, az első saját ügyfelekkel akkor kezdtem el a munkát. Egyből a mélyvízbe kerültem, jött ugyanis a 2008-as válság.

Gondolom a legtöbb ügyfele kétségbe esett, amikor 2008-ban beköszöntött a válság és zuhantak az árfolyamok…

Már 2008 januárjától esett a tőzsde, minden hónapban egyre alacsonyabban zárt. Aztán októberben annyit zuhant, mint az előtte lévő kilenc hónapban összesen. Egy értékalapú befektető, mint amilyen a HOLD, nehezebben esik kétségbe, szeretünk szembemenni a piaccal, de azért ez valóban egy kiemelkedően stresszes időszak volt. Emlékszem, egy szombati napon, amikor végre úgy gondolkodhattunk, hogy éppen nem mozog a tőzsde, mindannyian bejöttünk az irodába és arról beszélgettünk, vajon, ha kellően távolról nézzük a dolgokat, akkor a világ hamarosan csődbe megy, vagy néhány hónapon, negyedéven belül magunk mögött hagyjuk ezt a vérzivaratos időszakot. Azon a hétvégén minden privátbankár (én is) felhívta az összes ügyfelét a befektetési tervekkel, és arra kértük őket, ha bíznak bennünk, akkor hagyják jóvá a stratégiák módosítását. Ahhoz kértük a hozzájárulásukat, hogy kihozhassuk a legtöbbet a piaci pánikból, tovább növelhessük a portfóliók kockázatát. Szinte mindenki megbízott bennünk.

Ez azért elég komoly bizalmat feltételez. Amúgy ez hány ügyfelet jelent?

Hetven családdal dolgozom együtt, de ez érdemben több személyt jelent, hiszen gyakran egy családból a férj, a feleség, a következő generációt képviselő gyerek(ek) és a családi cég is egyszerre az ügyfelem. Szerintem 100 körüli család lehet az elméleti maximum, amennyivel lehet úgy foglalkozni, hogy ne romoljon a szolgáltatás minősége. 

Mióta dolgozik együtt az ügyfeleivel – mennyi az átlag, ha lehet így számolni?

Több, mint tíz éve. 19 éve dolgozom a HOLD-nál, az első ügyfeleim a mai napig megvannak. Nyilván vannak új kliensek is, így jön ki az átlag 10 év fölé.

Ha jól számolom, ez az első munkahelye. Mi tartotta itt ennyi ideig?

Egyszerűen az, hogy szeretem a munkám: érdekes emberekkel érdekes dolgokról beszélgetek.  A HOLD munkahelyként amúgy is ilyen: magas az aránya azoknak a kollégáknak, akik több mint 10 éve velünk vannak. Nehéz bekerülni, de aki bejut, az ritkán akar távozni: ez egy nagyon szabad, kreatív szellemi műhely.

Melyek azok a területek, amelyekkel – ahogy említette – lehet még foglalkozni a HOLD-nál? Önnek mi a szakterülete a privátbankári tevékenység mellett? 

Az egyik szakterületem az utódlás. Ezt úgy foglalnám össze, hogy mi lesz az ügyfelem családjával, vagyonával, cégeivel, ingatlanaival, ha ő már nem lesz. Ez nagyon egyszerűnek hangzik, pedig egy rendkívül összetett terület, amit sokan még nem értenek. A legtöbben azt hiszik, hogy egy végrendelettel mindent elrendeznek, de még azt is kevesen írják meg. Tapasztalataim alapján viszont a végrendelet egy középállomás, érdemi előzetes munkát és jó sok utómunkát igényel a teljes családtól. Ráadásul, az utódlási célokat mélyen átgondolva, igen gyakran egy végrendelet kevésnek bizonyul a megnyugtató megoldáshoz.

A nehezebb téma az, hogyan készítik fel az örökösöket arra, hogy tetemes vagyont, cégeket, ingatlanokat örökölnek majd. Nehéz kívülről elképzelni, de óriási problémákat okoz, ha egy húszéves, felkészületlen fiatal nyakába szakad egy több százmilliós vagyon. Ezért is van az, hogy a lottónyertesek nagyja elszegényedik: a vagyonnal felelősség és teher is jár, amit meg kell tanulni kezelni. 

Előzetes felkészülés nélkül pénzt örökölni is nagy kihívás lehet, de egy működő cég vagy érdemi ingatlanvagyon kezelésének megtanulása évekbe telhet. Ezért igyekszünk minél tudatosabban felkészíteni az ügyfeleket arra, hogy gondoljanak az utódlás kérdésére.  

Az utódlás mennyire téma itthon a vagyonosabb rétegek körében? 

Kisebb arányban, mint szeretnénk, bár a helyzet határozottan javul. Az ügyfeleink jelentős része már felismerte, hogy nem jó, ha egyszerűen csak pénzt hagynak a gyerekeire. Aki munka nélkül gazdaggá teszi a gyerekét, elveszi tőle a motivációt arra, hogy keményen megdolgozzon a céljaiért. Kevés jó példát látni még itthon, de a nemzetközi tapasztalatokból sokat tanulhatunk, és mi magunk is a HOLD-nál sokat beszélgetünk ezekről az ügyfeleinkkel. De ez egy közös tanulási folyamat, amiből értelemszerűen mi privátbankárok sokkal több mintát látunk, mint egy-egy ügyfelünk külön-külön.

Milyen megoldásokat látnak?

Kattintson Soós Péter válaszáért ide.