A magyar gazdaságtörténetben példa nélküli munkahelyteremtési periódus mára alapvetően lezárult. Bár minimális mozgástér az extenzív, munkaerő-bevonásra építő gazdaságpolitikai lépések előtt esetenként ma is adódik, a minőségi és tartós előrelépéshez azonban új növekedési pálya kell. Lényege a generációváltás, amelynek eredményeként a jövőben semmi sem lesz pontosan olyan, mint azt megelőzően volt.
Szinte közhelyszerűen hat az a kijelentés, hogy hazánkban a gazdasági növekedés fenntarthatósága nagyban függ attól, hogy az elkövetkező években milyen mértékben sikerül előrelépni a versenyképesség és a termelékenység terén. Reményeink szerint – az elmúlt évekkel ellentétben – képesek leszünk visszafordíthatatlanul elmozdulni az EU-tagországok utolsó negyedéből felfelé, a középmutató irányába. Mindez a gyakorlatban két területen feltételez fordulatot: a zöldátállás és a digitalizáció terén. Itt a legkritikusabb a hazai kis- és középvállalkozások előrelépése, hiszen ott egyidejűen hiányozhat a mögöttes gazdasági érdek, a cselekvést megalapozó tudás, a változtatást támogató forrás és nem utolsó sorban a „kényszer”. Esetükben a saját jövőjükhöz kapcsolódó kényszerről van szó, amely felszabadíthatja és megsokszorozhatja az alkotóenergiát.
Van-e várakozási idő vagy felkészülési szakasz? Véleményem szerint nincs; minden halogatás, minden késlekedés és tétova lépés már rövid távon cégek megszűnéséhez vezethet, a munkahelyek ellehetetlenülésével. Tudomásul kell venni, hogy a magyar gazdaságtörténetben példa nélküli munkahelyteremtési periódus (4,7 millió fő foglalkoztatotti plafonnal) mára alapvetően lezárult.
Bár minimális mozgástér az extenzív, munkaerő-bevonásra építő gazdaságpolitikai lépések előtt esetenként ma is adódik, a minőségi és tartós előrelépéshez azonban új növekedési pálya kell.
„Ráolvasással” mindez nem megoldható, tehát jól jöhet egy „gazdasági kényszer”.
Ez a „gazdasági kényszer” valójában történeti szükségszerűség, ami napjainkban (is) cselekvést indukál. Lényege a generációváltás, amelynek eredményeként a jövőben semmi sem lesz pontosan olyan, mint azt megelőzően volt. A hazai családi vállalkozások működése sokszor modellt vált, és a tradicionális cselekvést felváltja a profi vállalatvezetés. A generációváltás alkalmas a zöldátállás és a digitalizáció megvalósítására is. Az üzleti tevékenység értékeinek megőrzése – a vevőkör megtartása és a technológiai korszerűsítés érdekében tett lépések továbbvitele stb. – mellett lehet és kell is módosítani az üzleti modellt.
Az „előző generáció” értékteremtését elismerve fogalmazódik meg az érintett cégeknél az új működési pálya:
- „a szüleim hagyományos céget építettek, én XXI. századit;
- mi igényt tartunk a képzett és motivált munkaerőre;
- olyan beruházásokat indítunk, amelyek eleget tesznek a fenntarthatósági elvárásoknak (az eltitkolt környezetszennyezés egyre kevésbé elfogadott);
- minden területen érvényesítjük az esélyegyenlőséget;
- a kulcsmunkavállalók számára tulajdoni érdekeltséget teremtünk;
- minden erőforrás felhasználásánál érvényesítjük a takarékosságot, és ezt mérjük is.”
Az ilyen megnyilvánulások igazolhatják azt, hogy a generációváltás bonyolult folyamata sok esetben egyfajta „gyorsítópályának” is minősülhet a zöldátállás és a digitalizáció kihívásain való felülemelkedés tekintetében. De ne legyenek illúzióink, mindez igen nehezen tud/fog menni. A gazdasági környezetet olyan irányba kell formálni, hogy az támogató lehessen. Mire gondolok itt? Lássuk!
